Máshol, mással



A szinglik párkapcsolatra vágynak, a tartós kapcsolatban élők egyéjszakás kalandokról álmodoznak. A friss házasok gyermekeket szeretnének, a sokgyerekes családok nyugalmat és csendet. A külföldön élő magyarokat honvágy gyötri, a hazai pályakezdők külföldre költöznének. Hétközben a hétvégét várjuk, szombaton meg nem tudunk mit kezdeni magunkkal.
Mennyire van jelen az elfogadás  és az öröm az életünkben? Mennyire érezzük küzdelmesnek napjainkat?
A folyamatos létharc és elégedetlenség feszültséget gerjeszt.
A „soha semmi sem elég  jó” állapotból való kilépéshez először a dolgokhoz való viszonyulásunkon érdemes változtatni.
A megváltó boldogságot várhatjuk a lottóötöstől, de negatív hozzáállásunkkal egy  egzotikus szigeten is csak panaszkodnánk. Egy idő után már elviselhetetlen lenne a hőség, arról nem is beszélve, hogy nem lehet rendes személyzetet találni ezen a nyomorult helyen.
Mi lenne ha egyszerűen megelégednénk azzal, AMI VAN? 
Ha a szürke hétköznapokat képesek lennénk nyaralásnak felfogni, egyből értékesnek tartanánk életünk minden pillanatát. Csak a robotpilótától kellene visszavennünk az irányítást!
Amikor kényszernek érzünk valamit, gondoljunk arra, hogy mi választottuk, mi döntöttünk úgy.
Ez nem passzív beletörődést jelent, hogy „nekem csak ennyi jutott”, hanem az ellenállás,  feladatását. Megnyugvást hoz, ha már nem szegülünk ellen annak, amit éppen csinálunk.
Az elfogadással teret adunk a változásnak, kitárjuk az ajtót az új lehetőségeknek.
„Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen.”
Amíg megélhetésből vagy mások eltartásáért dolgozunk, gyakran kesergünk,hogy kevés az éves szabadság. A kényszerből végzett munka ugyanis szabadságvesztés. Ellenben ha hivatásunknak élünk, az maga a szabadság. Már az is sokat segít, ha a munka mellett szánunk időt hivatásunk megtalálására. Első lépésként lehet ez egy kurzus, amit mindig is szerettünk volna elvégezni. Az sem baj, ha eleinte pénz nem keresünk vele. Így már a napi munkára is másképp tekintünk, hiszen a tandíjat teremtjük elő vele.
Nem akadt jobb nekem, ezért vagy mellettem”
Ha a tökéletes társa vágyunk, először váljunk tökéletessé. Addig érjük be azzal, AKI VAN.
Ha kapcsolatunk döcögős és ellaposodott,  nem kell feltétlenül partnert cserélni.
Gyakran már apró figyelmességekkel is színt vihetünk bele. Szívből jövő ölelés, simogatás, kedves szavak  - ezek kis dolgoknak tűnnek, de csodát tehetnek! Többet érnek, mint egy drága ajándék. Az együtt töltött idő minőséget egymásra figyeléssel, gyengédséggel javíthatjuk.